Borsodnádasd első okleveles említése, (1327) óta nagyon sok forrást ismerünk a település életéből, de ezekben a helyi oktatásról, csak az 1800-as években esik szó először. Valószínűsíthető, hogy a középkorban már működött iskola Nádasd faluban, mert közvetlen környezetében, Arlóban, még az iskolamester neve is fennmaradt egy török időkből származó dokumentumon. Ami biztos, hogy a mai, Móra Ferenc Általános Iskola három intézmény történeti fejlődésének eredményeképpen jött létre.
A legelső iskola településünkön, a 19. században már bizonyíthatóan működő Római Katolikus Iskola, amelynek mindenkori vezetője a pap volt, és benne a tanítást kántortanítók végezték. Helyét tekintve ez az intézmény, a falusi Szent István templom mögött található épületben volt. Az 1860-as években, 2 tanteremben folyt itt az oktatás, gyertya, vagy petróleumlámpa mellett, egészen 1920-ig, a villamosítás bevezetéséig. Télvíz idején a legszegényebb családok gyermekei, egy pár cipő lévén, felváltva jártak iskolába. Ekkoriban, a bizonyítványok tanúsága szerint, a tantárgyak, a hit-és erkölcstan, gazdaságtan, háztartástan, kézimunka, kézügyesség, magyar olvasás, írás, fogalmazás, hazai földrajz, történet és alkotmánytan, számtan, mértan, egészségtan (csecsemőápolás), rajzolás, éneklés, testgyakorlás, majd később természettan és vegytan voltak. Ezekhez viszonylag kevés könyvet használtak, évtizedeken át a tanulók palatáblára dolgoztak, amelyet kis vászontarisznyába téve vittek az iskolába. Nagy gondot fordítottak a gyerekek egészséges életmódra való nevelésére, a tisztálkodásra, az ártalmas dolgok kerülésére. A rendszabályok ellen vétőkkel szemben esetenként kisebb fenyítéseket alkalmaztak, de a jó tanulók akkoriban is jutalomkönyvet kaptak év végén. Fennmaradt a legrégebbi kántortanítók neve is: Boskó Jenő, Tímár István, Halmai Lajos és Csanádi Géza keze alatt, tanulók százai sajátították el a tudomány alapjait. Az államosítás (1948) után, a Római Katolikus Iskola épületében az 1960-as évek elején tornaterem, majd évtizedekig a Borsodnádasdi Helytörténeti Gyűjtemény működött, Dr. Nemcsik Pál tanár vezetésével. Ma már ismét a római katolikus egyház kezelésében működik, Közösségi Házként.
A második falusi oktatási intézmény, az 1868-as népiskolai törvény következtében létrejött Állami Elemi Népiskola volt, amelynek épületét 1904-06 között emelték Borsodnádasd, Békástó nevű településrészén. A Népiskola helyén korábban sűrű nádas, fűzfák, lóitató és kenderáztató vizesgödrök (mocsolyák) voltak, és azt is feljegyezték, hogy a délutáni tanítás után, a szürkületben, féltek a gyerekek hazamenni a nádasban vonító farkasok miatt. Ma, a Központi Konyha és a kistornaterem található a volt intézmény helyén.
A kezdetekben két tanterem, iroda és tanítói lakás tagolta az épületet. Első nevelői, Korencsi tanító és felesége voltak. Abban az időben hat elemit jártak a gyerekek és utána három, úgynevezett ismétlőiskolát. Az osztályzás éppen a fordítottja volt a mostaninak, az egyes számított jelesnek, az ötös volt az elégtelen. A legszorgalmasabb és legjobb magaviseletű tanulókat nem kitűnővel minősítették, hanem ernyedetlennel. Itt is vászontarisznyában hordták a könyveket, füzeteket, ezek előtt pedig palatáblán, palavesszővel dolgoztak. Az 1. és a 2. osztály a nagy létszám miatt külön osztályba járt, de harmadiktól, 2-2 osztályt összevontak, mert nagy volt a lemorzsolódás, vagyis sok volt a bukás.
A Római Katolikus Iskola és az Állami Elemi Népiskola 1925-ben került közös irányítás alá, s onnantól együttesen működött. A közös falusi iskola tanítói közül többek mellett, Székely (Klein) József, a Barna házaspár, Fülöp Sándor, Puza Zsigmond végzett maradandó munkát. Külön említést kell tennünk Kávay Gáspár tanítóról, aki pedagógiai tevékenysége mellett, Első Borsodnádasdi Évkönyvével megalapozta településünkön a helytörténeti kutatásokat.
1945-től, a második világháború után bevezették a 8 évfolyamos tanítást, és az évek során folyamatosan bővítették az iskolát, de a 4 tanterem kialakítása ellenére, az 1960-as években délelőtt és délután is folyt az oktatás. Az államosítás után, a 80-as évekig, a falusi iskolában az igazgatók, Fekete Gyula, Dabrovszky Lászlóné, majd Becze Lajos voltak, s itt dolgoztak évtizedekig településünk jelenlegi díszpolgárai Löffler Józsefné, Juci néni és Kováts Miklósné, Gitta néni is. Az intézményt tevékeny úttörő és honismereti munka jellemezte, s tette ismertté. A Rimamurány- Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság 1864-ben vashengergyárat alapított Nádasdon, és a betelepülő magyar, szlovák, felvidéki német, valamint külhonos munkások gyermekei számára, már ugyanazon évben társulati iskolát hozott létre a gyártelepen. A Rima más telepeihez hasonlóan a vállalat nagyon sok anyagi erőforrást biztosított az iskola sikeres működéséhez, s kiváló képességű tanítói gárdát foglalkoztatott, akik erkölcsi és anyagi elismerésére a magyar államnál jóval nagyobb gondot fordított. Az első hiteles adatok az intézményről, az 1882-83-as tanévből valók, amikor is 107 beíratott tanuló, köztük 32 ismétlős tevékenykedett benne. Az iskola rendelkezésére állt akkoriban 1 tanterem, 1 tanítóval (Kablai István), aki délelőtt az 1-3 osztályt, délután a 4-6 osztályt tanította. Jól mutatják az akkori nevelési célokat az évkönyv intelmei: „Valláserkölcsi alapon imádkozz jó királyunkért és tiszteld a Rima vezetőit, akik atyád módjára gondoskodnak rólad!”. 1883-tól 5 évig Kopcsák József tanító vezette egyedül az iskolát. Ekkor mintegy 80 kisdiák oktatásáról, neveléséről gondoskodott. 1888-tól már 2 tanító működött, s a tanulói létszám 120-140 fő között ingadozott. Az első világháború idején Petrik Gyula és Winkler Elemér nevelők 1 segítővel 150 gyermek oktatását végezték. 1889-ben megszervezték az iparos tanoncképzést is, amely közel 60 évig működött.
Az óriási osztálylétszámok miatt, az eredményes munkavégzéshez szükség volt a nagy fegyelemre, amelyet a vállalat akár a gyártelepről való kiköltöztetéssel is elősegített. Országos különlegesség, hogy a telepi iskolások horganyzott lemezből készült táskában hordták felszerelésüket. Az 1929-33-as nagy gazdasági válság idején a szülők el-, és Amerikába való kivándorlása miatt a tanulói létszám 100 főre apadt. Érdekességképpen megemlíthető, hogy Szabó Dezső népi író egyik könyvében néhány gondolattal megemlékezik egy gyártelepi iskolai, év végi vizsgáról, amelyre véletlenül, túrázás közben betévedt. Kiemelkedő jelentőséggel bírt az 1930-as, 40-es években az iskola mellett, a gyermek és ifjúsági cserkészmozgalom, amely jól illeszkedett a Rima törekvéseihez, aminek lényege az „értelmes és erkölcsös munkásnemzedék” nevelése volt telepein. A második világháború igen súlyosan érintette az iskolai közösséget, mert Bányai (Brada) László tanító, tartalékos főhadnagy, hősi halált halt a Don-kanyarban.
A háborút követően az országban, a Rima iskoláiban, az elsők közt vezették be a 8 évfolyamos oktatást. Az államosítás után néhány évig, Balaton községből is átjártak tanulók a gyártelepi intézménybe. A gyerekek az évtizedek során sok közösségi, társadalmi munkát végeztek, műhelytermet, kézilabdapályát építettek, s igen fejlett volt a művelődési élet: fúvós-, mandolinzenekar, színjátszó kör és énekkar működött, valamint a külföldi és belföldi táborozások is örök élményt jelentettek az érintetteknek. Az 1950-es évek végén 7 tanteremben, 10 szakképzett pedagógus, mintegy 210 tanuló neveléséről és oktatásáról gondoskodott, s új oktatási formaként a technikus képzés is megjelent településünkön. Hasonlóan a másik két iskolához, a gyártelepiben is sok elkötelezett tanító, tanár dolgozott. Kárpáti Dénes, az évtizedekig igazgató Szabó Elemér, Kelemen Sándor, Zombory Erzsébet, Erdősi Ferenc, Kiss János, Liktor Tibor, Vozár Gyula és társaik emlékét máig őrzi a hálás utókor.
A telepi iskola épülete a 70-es évekre elavult és a szűk völgy miatt terjeszkedésre sem nyílt lehetősége, ezért 1975. szeptember 1-jén egyesítették a borsodnádasdi két iskolát. A létrejött új intézmény felszereltség, technikai eszközök, szemléltető anyagok szempontjából a környék legjobbjai közé tartozott. Vezetői Dézsi Attila, majd Kormos Andrásné voltak, s az évtized végére a tanulói létszám elérte az 500 főt. Az utána következő évek során, Nagy István és Liktor Tibor igazgatósága alatt az épület és környezete fokozatosan nyerte el mai formáját. 2006-ban, Neuwirth László igazgató kezdeményezésére iskolánk felvette Móra Ferenc nevét és egy évvel később ÁMK-vá szervezték. 2009-től nagyszabású felújítása során külseje, belső berendezése, valamint a benne folyó tartalmi munka, minden igényt kielégítően korszerűvé vált. Jelenlegi igazgatója Sípos Sarolta.
Felmérhetetlen az, hogy Borsodnádasdon, az eltelt évszázadok alatt mennyi olyan gyermek tanult, aki az itteni iskolákban szerezte meg azt az alapot, amellyel az életben megtalálta helyét. Felsorolhatatlan az, hogy hányan tudtak erre a szilárd alapra építve, a saját szakterületükön nagyokat alkotni, és álmaikat megvalósítani. Megnevezhetetlen azok sokasága, akikre eredményeik miatt büszkén nézhetünk, és példaképeinknek tekintjük őket.
Viszont elmondható, az, hogy mire tanított, és el kell mondani, hogy mire tanítson, ez az iskola a jövőben:
EMBERSÉGRE, MINDENKOR!